A Barca – PSG-ről kicsit másképpen

A Barca – PSG-ről kicsit másképpen

-kísérlet-

Közhely, de igaz, hogy a (történelmi) meccsekről nehéz jól beszámolni, ugyanis nem feltétlenül a legjobb meccs a legizgibb és fordítva. Persze az is, hogy utólag ez a kutyát sem fogja érdekelni (lásd Super Bowl).

Azt gondolom azonban, hogy nem olyan elvetemült ötlet értelmesen, uram bocsá!, elemezve egy meccsről írni. Bár a mai magyar sajtót böngészve ez talán mégiscsak hiú ábránd. Mindenesetre Torghelle Sanyi segített tegnap megtalálni az abszolút nullafokot és minden tiszteletem Hegedűs Henriké, aki egyrészt üde színfolt a taktikai felkészültségével, másrészt kibírta röhögés, stb. nélkül. Az Indexes Joó Gábor is “444esen szólva” “nagyot ment”, amikor is azt bírta írni, hogy “Már eleve a Barcelona olyan felállásban kezdett, amilyenben soha, hátul három középhátvéddel, szélsőhátvédek nélkül. A csapat két bekkje, a világ legjobb balhátvédje, Jordi Alba és az irányító középpályásból kényszerből kreált jobb-bekk, Sergi Roberto a kispadra szorult.”

Ebben annyi az igazság hogy Jordi Alba valóban nem kezdett, mint ahogy Sergi R. sem. A háromvédős rendszert a Barca viszont az elmúlt három meccsen (pl. Albával is) gyakorolta.   

A másik csodálatos mondat amitől befagyott a gép:

“Busquets meg Iniesta meg óriási nyomás alatt játszott: tudták, ők ketten nem adhatják el, mert akkor indul a párizsi attak. Ennek megfelelően nem volt egy használható passzuk se előre” Ezt később törölték.

Egy nem, de 19 igen, ami a meccsen a negyedik leggyakrabb passzkombináció volt.

Egyébként a cikk bizonyos részeivel (a Barca nem játszott különösebben jól, Emery taktikai sinfolása) egyetértek és ezt pl. egy kifejezetten jó meglátásnak gondolom:

“A PSG simán vezethetett volna pár kontrát, mivel a Barca orrnehéz volt, telis-tele támadókkal, a középpályája rettentően feltolva, ezt egy-két passzal át lehetett volna játszani. Csakhogy a PSG nem akart semmit, de semmit. Mint egy klasszikus olasz védekező csapat, betolták a buszt a tizenhatosra – betömörültek –, ki- és elrugdosták a labdákat, a középpályások sem mertek előre mozdulni.”

Vagy, mint pl. a magyar kiscsapatok az európai kupákban, sóhajt fel belőlem a Loki drukker.

A másik csodálatos reakció az ilyenkor törvényszerű bírózás, ill. meccselcsalás amibe még bizony nevesebb írók is belefutnak. Ekkora hülyeségeket úriember nem kommentál, de örvendetes, hogy Jávor B. Index-es cikkével vissza is estünk a torghellei mélységekbe.

Ebből szeretnénk kikecmeregni, ezért alábbiakban a meccsről írnék, három fázisban, mivel véleményem szerint gyakorlatilag három különböző meccset láthattunk egybesűrítve.

  1. A PSG mint kiscsapat és a Barca némileg meddő fölénye az első félidőben

Mint azt már említették mások is, Unay Emery komoly taktikai hibátt vétett a négygólos előny birtokában és beleesett az eredmény megtartására irányuló bunkerfoci gyakori csapdájába. Erre szép bizonyíték az az adat, hogy a PSG kapusa, Kevin Trapp ért a csapatából legtöbbször labdába és ő is épp hogy elérte az ötvenet! 

Összevetésképp az első meccen hét párizsi játékos is ötven labdaérintés felett teljesített, Adrian Rabiot 79-cel lett ebben a kategóriában az első. Marco Verratti 69 perc alatt 59 szer ért labdába az első meccsen és 50 passzából 46 sikerese volt. A visszavágón ez 22\26 volt jó 97 perc alatt! Hol voltak már az olasz középpályás az első meccsen bemutatott csodálatos passzai, amelyik tökéletesen semlegesítették a Barca Iniesta és Busquets által vezérelt középpályás presszingjét Mellesleg a bajnokságban 83 a BL-ben eddig meccsenként 87-szer próbálkozik, szóval finoman szólva is szokatlan lehetett neki ez a szerep. Essen még pár szó Emery és a PSG felállásáról. Az alábbi pár ábra jól illusztrálja a PSG taktikáját.

Ilyen mélyen nem PSG szintű csapatok szoktak beállni, és kétlem, hogy egy a Ligue 1-ben gólokat ontó Cavani mondjuk életében játszott volna kvázi védekező középpályás “magasságban”. A Barca magukra húzása lett volna a cél? Nyilván a szélre próbálták kiszorítani a Barcát, ahol Neymarra minden alkalommal két védő jutott.

Hasonlítsuk össze az első meccs passztérképével (minél nagyobbak a körök, annál több passz volt, ill. minél vastagabbak annál gyakrabban játszottak össze)

Az első meccsen ezekben a zónákban zajlottak a küzdelmek (PSG otthon narancsban) és ilyen pozíciókban álltak fel a felek. Itt ugye a PSG a hazai (bal zóna). 

A másodikon: (Barca narancsban, a PSG kékben, a Barcaé a bal zóna. ) 

A két pozíciós kép sokat elmond a játékosok átlagos pozíciójáról az oda ill. a visszavágón. Itt először a PSG narancssárgával a 4-0-os meccsen. Meunier nyilván kicsit hátrébb, mivel folyamatosan sakkban tartotta Neymart, de azért ez egy egész normális 4-2-2-2, ill. ha szigorúak akarunk lenni akkor a sokat visszalépő Matuidivel 4-3-3.

Szerda este viszont egy “csak ne arcon lőjetek!” típusú 4-5-1-gyel rukkoltak elő, immáron kékben, ami kis igazából 4-3-3-0-0 lenne, mert csatárpozícióban, sőt még támadó középpályásban se volt senki. Itt feltűnő, hogy Cavani mennyire visszavontan játszik, ezzel gyakorlatilag invitálva a Barca védőit, akik köszönik szépen fel is jönnek sokszor a támadóharmadig. A Cavani vs. Mascherano hőtérképen ez szépen látszik is: 

Vicces és persze nem fair az összehasonlítás, de még a Sporting Gijon is “támadóbban” állt ki és “többet akart a meccstől”. 

Persze a hétvégén a Sporting Gijon nem volt négygólos előnyben a gránátvörösök ellen, de azért még így is többet próbálkoztak, mint a kicsit jobb nevekből álló PSG.

Emellett, a baszk edző legalább két helyen rossz döntést hozott a kezdővel kapcsolatban is:  Először is, Angel Di Maria, bár ugyan csak tízből három passza ment jó helyre, messze veszélyesebb volt, mint a kontrajátékban elvileg erősebb Lucas, és ki tudja mi lett volna, ha Mascherano nem akarja eltörni a lábát ziccerben. Harminc perc alatt ötször vette át a labdát rosszul a whoscored.com szerint, ami ekkora játékostól ilyen szinten óriási luxus. Más kérdés, hogy Lucas 16 passzából nyolcat abszolvált és hét fejpárbajából csak egyet nyert, (mondjuk nem értem miért ívelgetik neki?) és csak egyszer próbált meg cselezni.

Másodszor,Thiago Silva jött be az első meccsen remeklő és Messit sokszor frusztráló Presnel Kimpembe helyett és bár a brazil kétségtelenül egykor a világ egyik legjobb védője volt, 32 évesen kicsit megkopott, főleg ezen a szinten. A Goal.comnál szépen ki is végezték szegényt. De nála is rosszabb napot fogott ki védőtársa Marquinhos, aki az első gólnál rettenetesen szabadított fel, majd összebénázta, hogy az Iniesta nevű drabális állat kiverekedje a sarkalást amiből Kurzawa és Trapp összehozták az öngólt. Thomas Meunier is megszenvedett Neymarral (ezzel azért valljuk be nem lesz\van\volt egyedül) és valahogy megúszta HAT szabálytalanságát  lap nélkül, a 49.percben elkövetett fejelős szerelesével együtt. Kár, hogy az odavágóval ellentétben semmit nem láthattunk Meunier vagy Kurzawa csodálátos támadójátékával, amelyik nagyban hozzájárultak a négy nullhoz.

A középpályán Verrattiról már beszéltünk: Emery taktikája szépen kivette a játékból és a Barca talán legagresszívabb letámadása sem ízlett neki. Viszont azt nem lehetne mondani, hogy a védekezésben nem lett volna aktív és a gólt is az ő ívelése készítette elő. 

(a zöld kör a sikeres felszabadítást, az ikszek pedig a szerelési kísérleteket jelölik)

Matuidi és Rabiot összesen három labdaszerzést hoztak össze és emellé 34 passz sikerült kettejüknek. Itt említendő: Marc André ter Stegen 27 passzból 25-szer jó helyre adta a labdát. A francia kettős emellett 13 labdát vesztett el. A Barcanumbers is észrevette és két csodálatos képpel illusztrálta a két meccs közti különbséget. 

Végezetül Edinson Cavani, aki ma sokadjára volt csapata legjobbja, bár öt lövése közül épp a ziccerét rontotta el. Rendkívüli módon ki volt szolgáltatva Emery rossz taktikájának, pedig ha valaki akkor ő biztos bírja erővel akár egy Barca ellen is.  

Emery második félidei taktikája végre helyesen alkalmazta a letámadást és ez érezhetően nem ízlett a fáradni látszó Barcának (Iniesta, Rakitic és Rafinha teljesen elkészéltük az erejükkel), és 3-1-nél eldőlni látszott a meccs. Suarez továbbra is ritkán volt megjátszható és rengetegszer volt ügyetlen, Messi is gyakran eltűnt, csak Neymar próbálkozott két védő ellen rendíthetetlenül. Nyilván, ha így marad, akkor mindenki Emery taktikai zsenialitásáról beszélne. Ez a futball.

Lezárvan a dolog párizsi részét, a taktikához még annyit: a katalánul tudóknak (sajnos nem tartozom közéjük) ajánlanám ezt a kiváló elemzést amivel a második pontra térnénk rá:

http://www.ara.cat/esports/barca/pissarra-barca-psg-remuntada_0_1755424685.html?utm_medium=social&utm_source=twitter&utm_campaign=ara

2. Barcelona elemzés

Szóval akkor 3 – 4 – 3, egy az egyben védekezés, és presszing ezerrel, így kezdte Enrique.

Ez még a végére fokozódott is, amikor is Pique felment középcsatárba és gyakorlatilag Busquets söprögetett. A kockázat óriási volt az elején, amikor is rengetegszer a félpályán védekezett a Barca utolsó védője, mint az a fenti cikkből és az alábbi első félidős képből is kiderül. 

Hátul (ami itt a félpályán túlt jelenti) a Mascherano, Umtiti, Pique hármas védekezett, és bár nem nagy nyomás alatt, de mindhárman 74 passz és 90% hatékonyság felett teljesítettek. 

Az is sokat mond, hogy hárman összesen két szerelést és négy felszabadítást kíséreltek meg, Mascheranónak sikerült is mind a kettő, mint ahogy az argentin Jefecito jeleskedett a labda lefülelésében is: tízből hét az övé volt. A di Maria elleni ordas buktatását is szimpatikusan magára vállalta. 

Umtiti, ötből öt fejpárbaj megnyerése mellett, főleg Neymarral játszott össze, konkrétan 28szor talál ta meg a brazilt, ami a meccs leggyakoribb kombinációja volt! 

Gerard Pique meg még két cselt is bemutatott és ötször került fejpárbajba az ellenfél tizenhatosán belül!

A mostanában sokat szapult ( megjegyzem joggal, bár elvileg sérvproblémákkal küszködő) Busquets gyakorlatilag majdnem három poszton is nagyot játszott. Az első félidőben szinte támadó középpályás pozícióban használta őt Enrique. 

Cavani gólja után a Barca futott az eredmény után, Sergio meg visszafelé.

Végül 71 passzból 63 ment jó helyre és letámadni, vagy pl. a labdát elvenni tőle még így is lehetetlen volt.

Andres Iniesta már sajnos rég nem az a játékos aki pár éve volt, a mai sem az ő meccse volt. Viszont bálványokat csak nagyon színvonaltalanul lehet szidni, ettől tehát eltekintenék. A sarkazása a második gólnál azt hiszem nem fog bekerülni a statisztikákba, de nagyjából minden futballszerető retinájába beleégett. A helyére beálló Arda Turannak csak a frászt sikerült mindenkire hoznia, amikor a 95. percen utolsó emberként elvesztette a labdát. Szerencséjére a tizenhatosról visszafutó ter Stegen arra járt és kiharcolta a győztes gólhoz vezető szabadot.

Ivan Rakitic és Rafinha eltérő szerepkörben léptek pályára: a brazil jobbszélsőt játszott, míg a horvát inkább a “halfspace”ben mozgott sokat jobboldalon, Iniestára és Neymarra hagyva a baloldalt. Mindketten elfáradtak a 60. perc körül: Rafinhánál a 37 passzából 27 az első félidőben jött, míg Rakiticnek 35ből 22 volt ez az arány. A horvát nem ért vissza Kurzawával Cavani góljánál, de vmiért Luis Enrique 83 percig várt André Gomes behozatalára. (Oké, mégiscsak André Gomesről van szó. Ott a pont!). A portugál effektíve semmit nem adott hozzá a játékhoz, és ez a 96. percig Sergi Robertóra is igaz volt. Utána meg….

Suarezről már esett szó, rengeteget küzdött, és bár a műesést is sokat gyakorolta, csak összehozott két gólt. Messi indította az uruguayit az ötödik gól előtt, és a tizenegyesét és belőtte, de a betömörülő PSG ellen a 94. percben tudta az első sikeres cselét bemutatni, igaz ebből lett a szabadrúgás ami után ter Stegen mentett önfeláldozóan. Egyértelműen az utóbbi időkben méltánytalanul szidott Neymar (nem szabad a tavalyi szezonhoz hasonlítani, hisz pl. kilenc gólt lőtt azon az öt meccsen, ahol Messi hiányzott!) volt a meccs embere. Egy oltári nagy szabadrúgás, egy kiharcolt tizenegyes és egy futballtörténelmi emelés, ja és ez csak a 88. perc után. Azt hiszem mindent elmond az az adat, hogy egymaga többet és többször passzolt a támadó harmadban, mint az egész PSG! 

3. Az utolsó kilenc és fél perc!

Azt hiszem, ezt mindenkinek érdemes megnézni, és talán itt a statisztikákat mellőzném is. A meccs már gyakorlatilag eldőlt, a Barca cseréi nemigen lendítettek, Suarez leginkább csak veszekedett mindenkivel, Messi is kedvetlenül sétálgatott. Verratti szerint már a Barca játékosai is feladták. Ekkor jött Neymar földöntúli szabadrúgása amire Emery egy erőteljesebb letámadással reagált. Kétszer is megakadt a Barca labdakihozatala, két bedobás és többszöri visszapassz ter Stegennek lett az eredmény. Itt (lásd fent) talán a meccs egyik legfontosabb hibája következett be:

88:51nél három párizsi (Rabiot, Matuidi, Cavani) támadja a középpályára visszalépő Messit. 

Hátra kell hogy adja Busquetsnek, azonban mindhárman elalszanak egy másodpercre és 88:53nál már Messi üresen kapja és indíthatja Suarezt, aki be is áll Marquinhos elé és meg is van a tizenegyes. Azt mondjuk, majd Serge Auriernek kell megmagyaráznia, hogy kire váltott le a brazillal, mert Meunier integet neki, “ hogy, tied akkor” de az elefántcsontparti kifelé fordul és Marquinhos már vert helyzetben van. A tizivel, gólörömmel elment vagy két perc és a kezdés után a Barca próbálkozott egyszer balszélen (Neymar sarokkal indított, de beleléptek), ill. Arda Turan rossz beadással a jobbon. A negyedik játékvezető annyira el volt foglalva a PSG cseréjével, hogy még a ráadást jelző 5 percet is csak a hosszabbítás második percében mutatta fel. 91 és fél perc után Pique nyert egy fejpárbajt a tizenegyes ponton, de Suareznek hosszú volt, viszont a kirúgással és Krychowiak becserélésével újabb egy perc ment el. Aurier még megúszott egy gyanús szitut Suarezzel, majd egy rossz fejessel és Neymar lemészárlásával a félpályánál emelte a tétet. Busquets “értelmes előrepassz” jeligére kereste Messit sokadjára, és az argentin két remek csel után fontos szabadrúgást harcolt ki a 94. perc végén. Rettenetesen belelőtte a sorfalba, pedig már ter Stegen is felment, és Turan labdavesztése után negyven méterre a párizsi kaputól szabadot harcolt ki. Verratti feleslegesen rúgta fel, majd nagyon elszállt Neymar lövőcselére (pedig aztán 35ről miért ne lőjön???), eztán a PSG úgy gondolta, hogy ter Stegenre minimum négy ember kéne.

Aztán Sergi Roberto elintézte, hogy élete végéig ne kelljen piáért fizetni Barcelonában.

A PSG négy passz hozott össze kilenc és fél perc alatt, ebből háromszor középkezdés után

Végeredményben Emery taktikai hibái, a Barca akarata, Neymar (és Messi) zsenialitása és némi szerencse (öngól, bírói ítéletek) kellett ahhoz, hogy a PSG minden idők legdurvább vereségét, a Barcelona a BL történet legnagyobb fordítását vigye végbe. Ez a tény ettől még nem gondolom, hogy jobban érthető lenne, és egyetértek a zseniális Michael Caleyvel, akinek a modellje se nagyon értette, hogy ez miként történhetett.

És ez így (is) van jól.

Mészáros Ábel

Published
4 months ago
Comments
No Comments
Written by vanbasten99
About Abel Meszaros Abel started out watching and playing soccer in Hungary, before falling in love with the Bundesliga in the mid - 90s (thanks to Kicker and Sat1's Ran). Abel is faithful to BVB, but also endlessly fascinated by the emergence of new teams and talents from Germany. His first English love was the Liverpool teams of Macca and Robbie Fowler, but these days he just roots for the underdogs. He loves to talk/read/write/think about soccer! Otherwise, you can find him working in publishing, teaching ESL, and/or drinking craft beer - not necessarily at the same time, or in that order. Abel tweets at @VanbastenESL and at @BundesPL

Let us know what you think by dropping a line!

%d bloggers like this: